Sosem voltam egy kifejezetten lázadó típus, inkább simulékony. Magamban morogtam maximum, de mindig széles mosollyal mondtam igent bármilyen megkeresésre. Legyek én az önkéntes a szituációs feladatra? Persze, elvégre ki nem szeret égni az osztály előtt. Szervező kell a nyári táborhoz? Hogyne, örömmel tölt el a tudat, hogy elcseszek két hetet a szünetemből. Engem neveznének ki osztálypénztárosnak? Szuper, Lionsdale a behajtó jelentkezik.

Én tényleg nem akartam mondani ezekre, nagyon sokszor. Miért nem mondtam? Mert ez volt kimondva-kimondatlanul az elvárás velem szemben. Miért? Mert ebbe a csoportba (kasztba) tartozom.

Nem vagyok újgazdag szülők gyereke aki havonta másik cipőben és minden évben két új telefonnal villog. 

Nem vagyok az a típus sem, aki télen, a mínusz hat fokban:
a) rövid szoknyában és rövid topban, (push-uppolt) mellig érő platinaszőke hajjal jár egy közoktatási intézménybe VAGY
b) kétszer szűkebb nadrágban totyogok össze és vissza, miközben az le van csúszva rólam és a feliratozott, rikító színű boxerem látszik és a (nem létező) kockahasamat mutogatom minden egyes pillanatban, amikor csak lehet.

Nem vagyok kocka vagy stréber, nem töltök több időt a tanulással vagy gamerkedéssel mint amennyit az iskolában egyébként töltök.

Nem vagyok "versenyló", aki tudásával vagy sportképességeivel tenné nagyobbá iskolájánának hírnevét és lenne az igazgató kedvence.

Nem, egyik sem. Én csak a kenőanyag vagyok a gépezetben, az arctalan és fáradhatatlan mindenes, akire mindig lehet számítani. Pedig én is szeretnék lusta, szomorú, kedvtelen, önző vagy éppen nemtörődöm lenni.

Átjárás a csoportok (kasztok) között az viszont nincs. Ha változtatni próbálsz magadon és a helyzeteden, akkor fura vagy. Ilyenkor jönnek a kérdések:

  • Otthon minden rendben van?
  • Mi a baj, nem szoktál ilyen lenni?
  • Hol van a régi éned?

Hát persze. Ezeknek a megnyilvánulásoknak vannak sokkal fájóbb és trágárabb formái, de nem is ez a fontos. Mert...

...elég volt. Nem fogom megmagyarázni, nem fogok választ adni, szimplán keressetek másik balekot. Végre élvezni fogom a mindennapokat. Számkivetett, csoportnélküli leszek és élvezni fogom. Búcsuzóul:

Na csá gyíkok, én leléptem!